A Nap Éveinek 538. esztendeje van, az Első Kor alkonya. Morgoth hadai és Feänor fiainak vele csatázó seregei végigsöpörtek a tündék királyságain, elpusztítva mindent és mindenkit, akik ellen mertek állni a szilmarilokért folytatott hadjáratoknak. Beleriandon már csak Círdan titkos menedéke tűnik biztonságosnak, ahol a romjaik közül menekülő tündék összegyűlnek, reménykedve a valák jóakaratában, hogy nem maradtak magukra ezekben a sötét időkben.

Azonban vannak még olyanok, akiknek szívében dobog a tettvágy. Ők máshová tartanak: az egyetlen hely felé veszik az irányt, amely megoldást nyújthat a gondjaikra. Ahhoz, hogy megszerezzék vágyuk titkos tárgyát, el kell kerülniük az erdő gonosz rémségeit, a portyázó orkokat, Morgoth figyelő tekintetét, és a Feänorfiak esküjük nyomán izzó kardjait. Öt egymást sem ismerő csapat bolyong az átláthatatlan rengetegben, a Bánat Erdejében, és a féltett kincsek fellelése mellett talán még Arda sorsát is eldönthetik. Mindannyiuk szívében a ég a remény, és tudják, hogy akármilyen zsákmányt is szereznek majd meg, azt már többé nem engedhetik el.

Azaghal kiválasztott törp alakulata félelmet nem ismerve halad az erdőben, míg a keletlakók gyanakodva figyelik az árnyak között rejtőzve a törpök csillogó baltáit. Az adánok töretlenül haladnak az átláthatatlan erdőn át, a doriathi tündék a lombok között nesztelen léptekkel követik őket, a noldák pedig messziről is látható ragyogó fénnyel veszik körbe magukat, még akkor is, amikor a törpök a nyomukban járnak.

A Bánat Erdejében az öt csapaton kívül a Némaság honol: elhallgatnak a madarak, a fák ágai vészjóslóan lengnek a szélben. Egy mindent elsöprő erőnek köszönhetően a doriathi tündék, a noldák, a törpök, keletlakók, és adánok egy része elszakad társaiktól. Ezzel pedig a sors egymással köti őket össze, épp azokkal, akikkel az elmúlt években ádáz ellenségek voltak. Az öt nép menekülteiből összeverődött csapat a Bánat Erdejének legmélyebb sűrűjébe kerül, ahonnét úgy tűnik, hogy többé nincs kiút. A kiélezett indulatok éppen kitörnének bennük, amikor egy tünde lány vérrel áztatott fehér ruhában rohan feléjük az úton. Vajon a hír, amivel érkezik elengedő lesz ahhoz, hogy ideiglenes szövetséget kössenek a szükség idejére?

Doriath királysága több évtizede a kapzsiság és az árulás martaléka lett. A gyávák és gyengék már csak sirátják a szürke tündék elveszett birodalmát. Az igazak azonban tudják, hogy semmi nem pusztul el egészen, amíg vannak, akik hisznek benne. Ők azok, akik Beleriand erdeinek mélyén dacolnak a sötétség erőivel, őrzik a reményt és az utolsó talpalatnyi földért is vérrel fizetnek. Amíg kitartanak, amíg nem teszik le a fegyvert, addig a szürke tündék otthona és tudása nem válik végleg az enyészetté. Legyen bármekkora is a homály, Doriath rejtett királyságának védelmezői harcolnak a végsőkig. Az utolsó őrség soha nem ér véget.

Kevés erősebb kötelék van a hűségnél, különösen, ha a hazához fűz. Doriath királysága ugyan már több évtizede elesett, ám nem pusztult el egészen: Beleriand erdeinek mélyén egy maroknyi őrcsapat, dacolva a sötétség erőivel, kitartott mindezidáig. Bátorságuk és büszkeségük táplálta bennük a reményt, hogy a régi fény nem halványulhat el, a szürke tündék ősi tudása nem veszhet el. Doriath utolsó őrsége hisz a feltámadásban és bármire kész, hogy helyreállítsa a szeretett királyságot régi dicsőségében.

Menegroth. Nargothrond. Gondolin. Középfölde városai, ahol hiszékeny és gyönge uralkodók azt hitték, hogy el tudnak bújni, sőt, el lehet bújni a sötétség elől. De hiszékenységük és vakságuk csak romokat hagyott maga után. Elnémultak a barlangok, vér áztatta az erdőt és a tengerpartot, és leomlottak a fehér tornyok, de a noldák akarata törhetetlen maradt, győzelemben és vereségben, vérben gázolva és füstölgő romok között egyaránt.

A Rejtett Város, Gondolin utolsó tudós mesterei, Nargothrond erődjének egykori építészei, és Fëanor harcos követői titkos paktumot kötöttek, hogy találékonyságukkal, alkotásaikkal, és tüzes elszántságukkal visszahozzák a Fényt. A Fényt, ami örökre véget vet a háborúnak.
A Szikra Szövetségének, Gondolin és Nargothrond titkos mestereinek tagjai tudják, hogy a Belariandot elemésztő Homály elől egyetlen rejtekhely sincs biztonságban. A sötétség elől nincs hova rejtőzni, azt csak meghódítani vagy elpusztítani lehet.

Az első emberek a Nappal együtt ébredtek, és a Nyugaton felragyogó fényt látták meg elsőként. Úgy gondolták, az élet örömet és reményt hoz majd, de csak betegség, szenvedés és halál lett az osztályrészük: mert a Nappal együtt lángra lobbant a világ és a halhatatlanok évszázados háborúja felperzselte Középföldét. Míg a tündék nagy királyokról és hőstettekről regélnek, az oldalukon elbukó emberek harcáról nem szól ének, halottaikat kevesen siratják, múltjukra pedig csönd borul.

Egy maroknyi adan úgy döntött, hogy nem válik a lángok martalékává. Szívüket bánat és harag űzte sötét rengetegeken át, míg Beleriand szívében meglelték a gyógyírt. Amikor máshol betegség pusztított, ők a Liget mélyén erősödtek, s míg másutt a halál aratott, az ő életük egyre hosszabbra nyúlt.

Az Örök Ligetet mégis elérte a Homály, miközben Beleriand lángokban áll és a tündék ideje lejárt. Egy új világ van születőben: az emberek halhatatlan királyságának korszaka, ahol nincs többé szenvedés. A Nap Gyermekei nem csupán azért kelnek útra, hogy visszaszerezzék Ligetüket, hanem azért is, hogy véget vessenek a fájdalomnak, örökké.

Azaghâl király volt a remény, a törpök eljövendő nagykirálya, aki a Morgoth elleni küzdelemre egyesíti a klánokat. A király kiválasztott harcosaival együtt menetelt csatáról csatára, akiket a háború kohója edzette törhetetlen acéllá. Fejszével és lándzsával szereztek érvényt Mahal akaratának, amely életet és halált átívelő kötelékben forrasztotta őket össze.

A kötelék azonban megszakadt, Azaghâl elesett a Megszámlálhatatlan Könnyek csatájában, és vele veszett a nagykirályság reménye is.

A kiválasztottak nem adták fel, dacolnak a végzettel és magával a halállal is. Ahogy a kihűlt kohóban a láng újra fellobban, úgy fog feltámadni a testvériség a hamvaiból, a nagykirály koronát kap, és a törpök végleg elsöprik a sötétséget, mert a Testvériség vére tűz, szíve pedig acél.

A Fekete Király béklyóiból nincs menekvés.
A keletlakók szellemvadászai ebben a hitben hurcolták Arda engedetlen hatalmasságait Angband trónszéke elé immáron generációk óta.

Az árulást népük pusztulásával, szabadságukat városuk halott romjaival váltották meg. Azonban a Ház nem pusztult el végleg, a legádázabbak életben maradtak, és a húsukba maró vas csak a haragjukat tüzeli.

A szökésben levő szolgáknak lehetősége van örökre megzabolázni Morgoth irtózatos hatalmát, de ehhez vissza kell szerezniük egy ellopott ereklyét.

Nincs sok idő, mielőtt a Fekete Király a Bánat Erdejét is bekebelezi, és ezzel minden remény a népük maradékával együtt odaveszik. Ám ha bosszújuk beteljesedik, ők lesznek, akik letépik Középfölde népének láncait.