Mi is az a Mellon-program?
A Mellon-program tapasztalt(abb), az MTT közösségében komfortosan mozgó táborozók által önként vállalt résztvevő-mentorálás, a mentoráltak pedig azok a résztvevők, különösen elsőtáborozók, akik segítséget kérnek a közösségbe illeszkedéshez, ezért önként jelentkeztek a programra.
Mi a célunk?
A célunk a programmal az, hogy a tábor mindenkinek pozitív közösségi élmény legyen: tehát legyen akár elsőtáborozó, akár egyszerűen egy magányosabb résztvevő a mentorált, szeretnénk elérni, hogy ne töltse az egész tábort végig egyedül, amennyiben nem szeretné. Az is célunk emellett, hogy a tábor végére már legyen legalább egy-két jó ismerőse, barátja, akikre tudja, hogy számíthat a mentoron kívül is.
Hogyan is működik ez?
A mentor már tábor előtt egy kis idővel felveszi a kapcsolatot a mentoráltjával, hogy megbeszéljék a táborba érkezést, az első találkozást és az egyéb szükséges részleteket, felmerülő kérdéseket. A mentor a táborban egy mentoráltjával – a program keretén belül – napi maximum kb. 45 percet foglalkozik a közösen megbeszélt módon. Mi azt támogatjuk, hogy legalább napi egyszer-kétszer fusson össze a mentor és mentorált személyesen a táborban egy kis beszélgetésre.
Mi a mentor feladata?
A mentor feladata az, hogy több szinten figyeljen a mentoráltjára, hogy segítsen neki szociálian integrálódni és kapcsolódni a tábori közösséghez: például megkérdezi a mentorálttól, hogy érzi magát, segít neki az ismerkedésben, megegyezéses alapon bemutatja különböző embereknek, korlátozottan tanácsot adhat szociális kérdésekben. A mentor ugyanakkor nem a mentorált személyes “mindenese”: tehát nem terapeuta, tábori mindenttudó, konfliktuskezelő, stb., hanem ”csak” egy barát, aki segít a beilleszkedésben!
Van a mentoráltnak feladata?
A mentoráltnak nincs igazi “feladata” – annyi a fontos, hogy ha a mentora keresi, akkor válaszoljon, reagáljon, tehát ne “tűnjön el”, mert az aggodalomra adhat okot a mentor részéről. Egyébként pedig az a lényeg, hogy élvezze a tábort és hogy sikerüljön beilleszkednie a közösségbe, természetesen olyan tempóban és mértékben, ami neki komfortos. 🙂