A táborszervezői hétvége mindig egy kicsit olyan, mint egy tábor. Nehéz objektív szemmel vizsgálni, mert annál sokkal többet ad. A pillanatokat szerettem volna kimerevíteni és elérni, hogy még egy kicsit továbbtartson.

Az esti bulit is nehéz ott hagyni, pedig nem stílusom a karaoke jellegű buli – még is én tettem be az első Disney számot a telefonomon – és a vasárnapi hazaindulásnál is kerestem a kifogásokat, hogy bepakoljak az autóba. Pedig dolgom nekem is ezer, várnak is otthon, de mégis ezeknek az alkalmaknak is meg van azaz időtlen varázsa, ami miatt a táborok működnek.

Ok, közben dolgoztunk is ezerrel, készültek a csapat- és rendi beosztások, az NPC-k próbáltak, megismertük a tábori játék egy pont nulla verziót és a hadijátékot. De ezekről nehéz spoilermentesen mesélni, de nem sokára mindenki mindent meg tud (kivéve ami a táborban derülhet csak ki).


Teszteltük a tábori menüt, teljesen korrekt méretű adag és tipikus tábori vagy iskolai menza feeling, ami ugyan komoly gasztronómia élményt a legtöbbünknek nem fog nyújtani, de éhezni nem fogunk!!


(Jaaj és egy nagyon fontos tipp a jövőre nézve, ha június környékén utaztok a Mátrába nézzétek meg, hogy nincs-e kerékpárverseny, különben a bicikliseket követő több kilométeres autósorban nem haladtok.)