Az éothéodok társadalma az egyenlőségen és egymás tiszteletén alapul. A közösségeink részben vérségi, részben alkalmi alapon szerveződnek: mindenki ott próbál szerencsét, ahol munkájára, hozzáértésére szükség van, és ha máshova szólítja a sors, továbbáll.

Az éothéodok életében a családjukéhoz hasonló, vagy még annál is fontosabb a hivatásuk. Öt éohringbe sorolják magukat, amiknek megvan maga szerepe békében és háborúban is. Az éohringek hagyománya összefonódik egy-egy segítő állattal, az erről szóló mesét is hamarosan megosztjuk veletek. És akkor az öt éohring:

  • felderítők / kereskedők – róka
    • a leggyorsabb vágtázók, a legravaszabb kalmárok
  • lándzsások / földművesek – kos
    • a nép erős karja, mely ha kell, kardot emel, ha kell, barázdát nyit
  • fegyverművesek / mesterek – holló
    • ügyes kezű mesterek, akik páncélt, nyílvesszőt, kelmét, kupát egyformán könnyen alkotnak
  •  íjászok / vadászok – sólyom
    • a legélesebb szemű és legbiztosabb kezű céllövők, a határok őrei
  • gyógyítók / regösök – medve
    • az ápoló kezek, a fürge szavú történetszövők

Azt, hogy ki melyik éohringbe kerül, olyan 14-16 évesen választja ki mindenki. A családokban gyakran keverednek az éohringek képviselői, de vannak jellemzően nem működő párosítások – mondjuk egy sólyom-róka házaspár, hiszen a mindennapok jó részét mindkét fél úton tölti.

Az olyan népgyűlés, azaz éogemot, mint amire most Brego hívott minket, békében ritka – így elég nagy súlya van. Ilyenkor nem területi alapon, hanem foglalkozásunk szerint képviseltetjük magunkat. A szerteszét élő közösségek egy-két megbecsült tagjukat küldik el, hogy érveljen és döntsön a nevükben. Ez azért is fontos, mert lehetnek olyan kérdések, ahol az éohring érdekei megelőzhetik a családét vagy az otthoni közösségét.

Mi kereskedők a családjainkkal együtt a városokban élünk, de nyilván sokat utazunk is. Van, aki csak az országot vagy a környékbeli településeket, a bátrabbak eljutnak Minas Tirithbe, vagy annál is délebbre, hogy onnan hozzanak értékes portékákat. Háború idején a rókákból kiváló kémek válnak, hiszen hogy lehetne jobban kikémlelni az ellenség szándékait, mint mondjuk egy gyümölcsöző üzletkötést záró vacsorán.

A segítő állatunk a róka, akit nem imádunk, de tisztelünk. Illetve a gondoriaktól hallhattunk már régi tanokat maiákról-valákról-Ilúvatarról is.