Ismerd meg a csapatvezetőket 2/5.

A Róka-éohring vezetői Gillz és Morgana, ez az éohring a korábbi táborok “senior-csapata”. Mindketten az MTT-hős idejéről mesélnek nekünk és egy kicsit arról, hogy mitől lesz meghatározó egy tábori élmény. Róka-éohring, a szabad önkifejezés garantált!

Mikor és hol találkoztál az MTT-vel? Mi volt az első benyomásod?

Morgana: Még nem volt MTT 🙂 Sőt, fórum sem, csak Svindler tolkien.hu oldala, aminek a vendégkönyvében írogattunk páran. Aztán jött a fórum, a filmek, az élő találkozók, és kábé gyerekkorom óta először éreztem azt, hogy hasonszőrű emberek között vagyok, akiket ugyanazok a dolgok érdekelnek, ahonnan nem lógok ki a mitológiamániával, a fantasyvel, a bohémkodással. Aztán megalapítottuk az MTT-t – elképesztően amatőren, de nem tudom egyben nem iszonyú menőnek is látni, hogy annyi idősen, annyira tapasztalatlanul mi mindenbe bele mertünk vágni. Nagy idők voltak 😀 <3

Mikor és hol találkoztál az MTT-vel? Mi volt az első benyomásod?

Gillz: Az alapító közgyűlésen. Vicces volt, hogy komolyan vettük magunkat, mint szervezet, pedig csak egy adag GyU rajongó voltunk, gitárokkal, gyűrűs nyaklánccal meg ilyesmik.

Mitől jó egy tábor?

Gillz: Nekem akkor, ha jól érzem magam benne, és azt látom, hogy alapvetően mások is. Van elég szabadságom azt csinálni, amit szeretnék, és van idő mindenre, legyen szó szociális életről, játékról, alkotásról vagy alvásról, és mindezt inspiráló, támogató közegben. 

Miért szeretsz csapatot vezetni?

Gillz: Mert így lehet a lehető legközvetlenebbül megvalósítani mások számára azt az élményt, amit magamnak is szeretnék, és a feedback is közvetlen, nem úgy, mint bármelyik másik szervezői pozícióban.

Mi a kedvenc pillanatod a táborban?

Morgana: A reggeli kávéval nézni, ahogy felszáll a pára a hegyekből/erdőről, miközben a barátokkal röhögcsélünk valamin, tudva, hogy mindjárt elkezdődik a nap a csapattal. Az mindig olyan érzés, mintha hazaérkeztem volna.

Meséld el egy vicces vagy megható tábori élményedet! 

Morgana: Életem egyik legjobb élménye volt Sauron Száját játszani a boldogkőváraljai tábor keretjátékában. Egészen gátlástalanul lehettem csúf, ijesztő, gonosz, visszataszító. Fun fact: a smink miatt sokan nem ismertek meg. És amikor visszanéztem a fotókat, láttam, mennyire rövid volt a kapucnis köpeny, amit rám adtak jelmezként, ez ilyen #életem. 😀