Fut a varjú

Nincs zeneszó oly édes a fülnek, mint mámoritó csatazaj.

Zendül a kürt és csendül a kard, s a varjúsereg elinal.

Bátor a dún, csak egyhez nincs szokva: ha prédája vissza is üt;

Elmegy a kedve a harctól de nyomban ha nyíl záporoz mindenütt.

Fut a varjú, fut a varjú,

Elszórja fegyverét, úgy menekül,

Fut a varjú, fut a varjú,

A pajzsa és lándzsája messze repül,

Fut a varjú, fut a varjú,

Ha lovunk patája mint dob dübörög,

Fut a varjú, fut a varjú,

És irgalomért könyörög.

Rút átokfajzat, ne reszkess, ne félj: a szívemben nincsen harag.

Béke lesz köztünk valóban ha majd írmagotok sem marad.

Szavatartó a dún: az esküjét állja – egy esztendőn át is akár;

Most bölcsen lapul, de csak támadjon hátba, és kár lesz nekik, jaj de kár.

Fut a varjú, fut a varjú,

Elszórja fegyverét, úgy menekül,

Fut a varjú, fut a varjú,

A pajzsa és lándzsája messze repül,

Fut a varjú, fut a varjú,

Ha lovunk patája mint dob dübörög,

Fut a varjú, fut a varjú,

Az életéért – FUT A VARJÚ!

Dallam / eredeti dal: